... nagyon jót aludtam végül. A koncertetek után.
Azt gondolom, hogy ez a koncert olyan igazán szép volt. Nincs értelme belemenni olyan beszélgetésbe, elemzésbe, amely arról szólna, ki hol késett el a belépéssel, ki hol vett rossz helyen levegőt, vagy tévesztett hangot, szöveget. Ez a kérdés egyáltalán nem erről szól. Egyszerűen arról, hogy valami mérhetetlen egyszerűségben és természetesen kiállva a színpadra egy kórus énekelt, akit amúgy szegről-végről én is ismerek. Olyan lazán énekeltek - de nem flegmán -, mint akinek a egyész világon semmi, de semmi gondja se volna. Én is éppen arra jártam, meghallottam duruzsolásukat, zengedéjüket, s lekötött, odavonzott, s mint a sűrű levegő kiszorítja az üvegből a folyadékot, úgy hessegette ki a muzsika belőlem a templom bejáratánál még bennem kóválygó nehéz gondolatokat. Mint valami ördögűző szeánsz, aminek végére az ember gyötrelmeitől, aggodalmaitól megkönnyebbül.
Olyan könnyedén jött felém a bájos koncert összes kedvessége, a hangzás, szivárgott, bújt bele minden pórusomba, s találkoztak legbelül: a gerincemben, agyamban, vesémben, szivemben, torkomban. Sírni lett volna jó, mindenkit megölelni, de amit elmondtam volna - s bár elkezdtem -, nem értitek. Majd egyszer. Ha talán kívülről meghallgatjátok magatokat, ha önmagatokat is megérint a saját zenétek, akkor elhiszitek, miről beszélek, mi az a szép varázsos érzés-bizsergés, amit megéltem tegnap este.
karácsony ide, karácsony oda, nagyon szép ajándékot kaptam tőletek. Nem számítottam rá, hogy ennyire megérint - bár semmi előérzetem, vagy elvárásom sem volt.
Bennem hálaérzet van most. Ezt akartam csak a tudomásotokra hozni, mégha nem is röviden.

Kedves Kórus!

Ubi provokál, hogy szóljak hozzá, és sikeresen, bár tegnap már elmondtam többeteknek élőszóban amit tudnék. Hogy laikusként csak azt tudom mondani, gyönyörűség figyelni, hogyan fejlődtök, és azt is, hogyan fejlődünk mi, a törzsközönségetek. Először alig a szülők és pár barát, aztán minden egyes koncerttel többen vagyunk, és jobban ámulunk annak amit produkáltok. És most már nemcsak hogy állóhelyre is szorultak többen, hanem - remélem észrevettétek - néhány szám után már lelkes, ovációzó felhangokat hallató és tetszését vastapsokkal kifejező közönséget csináltatok belőlünk. A lila inges fiú sokkal szebben írta meg, amit én szeretnék. Hogy elmélyült és precíz muzsikát, igazi zenét hallottunk, és mégis állandóan felszabadult, könnyed volt a hangulat, mert jópofán voltatok öltözve, csereberéltetek, aztán elnevettétek hogy rosszul cseréltetek és újra kellett, aztán mókáztatok a bemondásokkal (és külön gratuláció a Konczy szülők kedves köszöntéséért), mókáztatok a másik kórussal, és megint jött a vérkomoly zene, gyönyörű tiszta hangzásokkal és szép tiszta arcokkal - szóval ünnep volt ez, köszönöm szépen. Szeretnék kapni a hangfelvételből, szívesen fizetek is érte (na nem nagyon sokat persze) hogy újabbak készítését elősegítsem.
Boldog Karácsonyt!
Tamás